Az elmúlt negyvenöt...
Gyermekei születnek az éjnek,
a vajúdás feledésbe merül,
az égbolton kigyúlnak a fények,
mikor száz új csillag táncra perdül.
Boldogságport hintenek fejedre,
kacagással töltik meg a teret,
álom-kincset tesznek a kezedbe,
Majd elbújnak Hold-apa ölében;
de nini! Az éjasszony hasában
ismét mocorog valami…
2009.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése