Nyugalom szigete
Látom magam előtt a képet
Amint a csintalan fények
Megvilágítják.
Apró virág – lelkek élednek
Téli éj után ébrednek
Szabadság szárnyán.
A nap melegíti a tájat
S világgá szalad a bánat
A fáradt arcokon mosoly ül
Meleg tekintetnek örül
Minden emberszív.
… S ott, a tarka mezőn vagyok én
Hol átölel szerelmes lény
Rendületlenül.
2007. 10. 15.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése