A békából lett királylány

Egyszer volt, hol nem volt.
Kezdé így a nagy klasszikus,
De ez a történet inkább misztikus,
S kissé talán nagyon fura,
Így nem illik a szokásos formula,
Ehhez a se füle, se farka
Groteszk, kifacsart történethez,
Mely nem passzol a mesebeli törvényekhez,
S nem fér semmi kétség ehhez.
De el kell mondjam nektek eme regét,
Mely a békák nemzetségében történt nemrég.
És azóta alig telt el néhány év…

Egy nemesi családból származó békalány,
Sétált a tóparton, hogy mért, az nem talány,
Büszke apja, a békaország kormányzója,
Ki rendes, de kissé mogorva,
S konok,
Feleségül szánta egy varangyhoz,
Mert így juthat újabb vagyonhoz,
S nagyobb hatalomhoz,
S nem bánta, hogy lánya ettől bús,
Ha ettől lesz vagyona dús,

Szóval, a kis békalány fejét lógatva
Barangolt a tóparton, elgondolkodva,
Hogyan, s miképp tehetne apja ellen,
Ki vele ily durva, kegyetlen,
S roppan mód rideg,
Miközben benne
Tombol az ideg,
S hideg hüllő vére felforr,
Hogy neve csak egy sor
Az eladható termékek listáján.

A nagy gondolkodás közepette,
Egy szép legény, ki észrevette,
Lehajolt érte, s felemelte.
Nem béka volt ő, hanem ember,
Haja durva, mint a kender,
Ruhája lyukas, mint rozsdás veder,
Látszik rajt’, hogy szegény ember,
De tenyere puha, és lágy,
Akár csak a jó hínár ágy,
S szeme ég kék…

Hangja lágy, és kellemes,
-Mi a búbánatod kedves?
-Az apámat, ki amúgy rendes,
Most megbolondította a vagyon,
S kegyetlen férjhez adott,
Egy varangyhoz, kinél sok a vagyon,
De képe ronda, csúf nagyon…
Puffatag, és szemölcsös,
Teste pedig göröngyös,
S azt hiszi, ezzel imponál,
És boldogan, ezer örömmel,
Állok majd vele az oltárnál,
De a gyomrom forog,
Mikor erre gondolok.

-Jajj, te szegény, kis pára,
Nem irigykedem egy ilyen apára,
Kinek lánya
Csak árucikk,
Mert ez a sikk,
S odaadná vagyonért cserébe,
Egy rút varangy fekhelyére,
Mert ez lenne érdekére.
De van egy nagy ötletem;
Megcsókollak önzetlen,
S leszel szép királylány,
Akire szívem rég vár,
S látom neked is ez a végvár,
Hát segítek rajtad te szegény,
Erre való egy derék legény.

-De én egy béka vagyok, ki nyálkás,
És kissé gusztustalan,
Bár cseppet sem gesztustalan
Eme nemes szándék,
Mit én cseppet sem bánnék,
De félek nem lesz hozzá gyomrod,
Hogy egy békára nyomj forró csókot,
De ha te így gondolod,
S terved elszántan komoly,
Legyek a csók után örökre birtokod.

A legény mély levegőt vett,
A szemére szemfedelet tett,
Szájával nagyot csücsörített,
S méla undorral ábrázatán,
Csók csattan a béka száján,
Közben hideg futkosott a hátán,
De a nemes perc véget ért,
S a csoda életre kélt,
A legény hányt egyet,
S mire azzal végzett,
A békából királylány lett.

-Most már az enyém vagy,
Hisz te mondtad, magad,
Életedet kezembe adtad,
És ezzel lettél tulajdonom,
S nemsokára menyasszonyom,
Bár nem lesz lakodalom,
Mi gazdag és fényes,
De érzésünk tiszta, ékes,
Bár jövőnk nem lesz fényes,
Gazdagon csillogó,
De ha a szív jóra való,
Akkor az álom megvalósítható.

-Te most biztosan viccelsz velem,
Én királylány vagyok, s hiszem,
Sokkal jobbat érdemlek,
Nem köthetem életem egy csóró,
Céltalan tóparton kóborló,
S talán sátorban lakó
Ágrólszakadthoz, mennem kell,
Mert várnak rám cadillac-el,
Nem élhetek egy ilyen emberrel.
Balga voltál, rászedtelek,
De most már Isten veled,
Többet nem tökölhetek
Itt egy szánalmas alakkal,
Ki csókolódzik békákkal,
Mert még megszólnak érte talán,
S az lyukat ütne hiúságom falán.
-És ezzel a volt békalány odébbállt.

Szegény legényt a bánat leverte,
Csalódottan ugrott a tómederbe,
Mert mis sem ért már az élete.
Este bemondták a hírekbe,
Öngyilkos leltek vízbe fúlva,
S a hír a királylányt fel sem dúlta,
Mert épp egy miniszter ölébe volt bújva.
Így végződött a békalány esete,
A szegény embert hamar elfeledve,
Gazdag körökbe járt minden este,
Mígnem egyszer egy újságíró,
Ki riporter, s oknyomozó,
Ki elszánt, mint egy kopó,
Nyomára lelt a múltjának,
S megírta az egész világnak.

Lett belőle botrány, nem is kicsi,
Mert a királylányt beszennyezi,
S kinek kell egy hüllő,
Kinek vére, mint az üllő,
Olyan hideg,
Tombolt is benne ismét az ideg,
Hogy mikor sorsa épp jóra válna,
Egy kis firkász színre lép,
S tönkre teszi fényes életét,
Hogy sötétbe burkolja jövőjét…

Egy nemesi családból származó királylány
Sétált a tóparton, hogy mért, az nem talány…

2004, április 27.