Fakíroknak áll a világ!
Nézz szembe a ténnyel, s etesd meg kenyérrel
gyermeked míg lehet; mert maholnap mehet
híd alá, utcára, minden szegény pára
ki nem rendelkezik drága papírokkal,
vagy nem jeleskedik nyelvsatírokkal
-Ással, -ással, meg az élni akarással,
s a zörgő csontjaiddal, lelked romjaival,
porszemnyi erőddel, s a levesmerővel
kántálsz vérző hitet, s csonka kínja intett,
te rendületlen lépsz lejjebb, s lejjebb. Penész?
Vész? Enyész? Félsz? Kérsz?
Ne légy olyan nyeszlett, igaz ház, pénz veszett,
de bírod te bátor! (Lennél gladiátor?)
Itt az idő, most-soha: Isten ostora!
Miért versz szüntelen? Nyájad oly bűntelen…
Persze, kik ezt tették, s javunkat megették,
megérdemlik bárdod - segítünk mi, vágd ott!
Látod, jó nép vagyunk, csak a kisasztalunk
mi üresen tátong, s mi tettük azzá.
Tunkolj világ, neked dagad, mit ástál magadnak!
Budapest, 2009-06-26
Megjegyzések
Megjegyzés küldése