Könnytelenül

Szeretnék zokogni néha,
parányi kristályokba
zárva bánatot, mi léha,
aztán kacagnék újra...
Miként egy óvodás teszi,
ki könnyeit elejtve,
arcát az égre emeli
felhőtlenül nevetve...
De szemeim oly' szárazok,
mint a forró sivatagok.
Torkomba gyűlik mélám,
s csak ajkam remeg némán.

2005. december 9.