Oroszlán-vér
Csönd…
Aztán lassan megremeg a föld,
villám cikázik, s mennydörögve
útjára indul egy vadsággal nemtelen
földöntúli gerjedelem,
mely beléd kiáltja:
ÉLJ!
Lassan felállsz a porból,
elméd új erőre kapva
a jövőért szárnyra kapna,
tüdődben friss levegő lüktet,
s érzed…
téged száz baj is üthet,
de nincs az a végzet
mi azzal érhet véget
hogy földön maradj!
Két lábad megveted,
s szemedben megjelenik a tűz,
mi újra hajt, és űz,
hogy az úton tovább menj,
és itt, halandók közt találd meg azt,
ami ott fönt a Menny.
2011. 11. 17.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése